Fél éve történt az, hogy igazán elkezdett érdekelni a foglalkozás, hiszen megszületett kislányunk, Kamilla. Mindig mondogattam, hogy: – Igen, én is akarok majd a gyerekkel járni cirókázni, de majd, ha nagyobb lesz! Attól féltem, hogy pár hónaposan túl kicsi oda, s nem élvezné a foglalkozást. Körülbelül három hónapos volt, amikor először elmentem vele. S láss csodát! Kicsi szemeivel végig érdeklődően figyelte, ahogy Kitti furulyázik, énekel, mondókázik, s persze nagyon örült a többi gyerek társaságának. Azóta próbálunk minél többször eljutni Ciróka-marókára, hiszen mind az anya, mind a baba (és meglepő, de mind az apuka) számára egy nagyon jó kis kikapcsolódás, tanulással, közös játékkal, jókedvvel megspékelve. Ajánlom mindenkinek Kamilla széles mosolyú „Göööö!” –sokat mondó reakciójával!

Sámuel még csak vágyként volt a szívemben, én már akkor tudtam, ahogy megnő mi mondókázni fogunk. Sajnos elég kevés mondókát ismerek és nincs igazán énekhangom se, de tudom mennyire fontos ez kicsi gyermekeknél ezért nem is volt kérdés, hogy megyünk-e cirókázni. Nagyon örültem, hogy Nagyváradon is van lehetőség közösségben mondókázni és minden alkalommal alig várjuk, hogy együtt cirókázhassunk. Alig volt pár hónapos a kisfiam és már részt vettünk Kitti és Imola foglalkozásain - annyira szerette első perctől, hogy bealudt rajta - ami nálunk nagyon nagy szó! A könyvecske segítségével itthon is gyakorolunk és kislányom születése után már rutinos mondókázó anyuka lettem!

A Ciróka számunkra családi program, a hely ahol mindhárman önfeledten mosolygunk, ahol gyermekünk kortársaival mondókázhat, huncutkodhat. Minden cirókán, óriási az átszellemülés, a figyelem és az öröm. Rabja lesz minden hangnak, rímnek, mozdulatnak, játéknak, hangszernek. Itt
minden gyermek igazán gyermek lehet és megtalálhatja saját kincseit. Mindenkinek ajánlom induljon kincsvadászatra csemetéjével, minden foglalkozás egy kincs...sokat nem is kell keresgélni!