Immár eltelt hat év, nem is vettem volna észre ha közben nem látnám a gyerekeket, akik már olyan nagyok. Közben mi is annyit változtunk, de nekem nagyon sokat jelentett ez a pár év. Mindig szeretettel gondoltam a gyerekekre és csodáltam őket, hiszen mindegyik gyermek egy földre szállt csoda. Egy igazi csodát élhettem meg én is mert megérezhettem, hogy milyen az amikor valakinek gyereke születik, édesanyává válik. Milyen nagy dolog részese lenni és végignézni, ahogy napról napra fejlődik egy pici kis élet. A kis újszülöttből totyogó lesz, aki szaladgál beszél. Néha vannak azért rossz napok, de ilyenkor bátran elő lehet venni egy-egy mondókát.
Tapasztalatból mondhatom, és nem azért mert ez kötelességem, hanem azért mert tényleg így van, nekünk a mondókák nagyon sokat segítettek. Bizony volt egy nehezebb periódusunk, amelyen átsegítettek. Ha nem látnám miden nap lehet, hogy én sem hittem volna, hogy mennyi szót ismer a kislányom és ez bizony annak a rengeteg mondókának köszönhető, amit naponta elmondunk. A mondókákban olyan sok tudás van, amelyet mással nem lehet pótolni, olyan állatokat ismer meg amelyre egyébként nem biztos, hogy felfigyelne pèldául a varjú, de persze ez csak egy példa a sok közül.
Mindenkinek teljes szívvel és őszintén ajánlani tudom, hogy mondókázzon amennyit csak tud a saját gyerekével, mert ez a lehető legjobb amit csak tehet a gyermeke teljes fejlődéséért.
Imola, Zsófi anyukája
